Mi a nanotechnológia
A nanotechnológia gyűjtőnév az alkalmazott tudomány és technika széles területeit fedi le; olyan eszközök készítését és ezek háttérismereteinek kutatását jelenti, melyek méretei az atomok méretének nagyságrendjeivel egyeznek, tehát legfeljebb néhány száz nanométeres tartományba esnek.
A nanotechnológia feladata tehát az anyag tulajdonságainak befolyásolása, meghatározása, eszközök készítése 100 nanométernél kisebb léptékben. E multidiszciplináris területen olyan tudományágak működnek együtt, mint a kolloid-kémia, a félvezető-fizika, vagy a szupramolekuláris-kémia.
Bevezető
A nanosz görög eredetű szó, jelentése törpe. A Nemzetközi Mértékegység Rendszerben (SI) a nano- előtag azt jelenti, hogy az utána következő mértékegység az alapegység egymilliárdod része. Eszerint 1 nanométer (nm) = 10−9 méter. Így aránylik 1 cm 10 000 km-hez, vagy egy üveggolyó a Földhöz.
Nanotechnólogián értünk bármely technológiát, amelyet nanoskálán hajtanak végre, és amelynek alkalmazásai vannak a valós világban. Magában foglalja olyan fizikai, kémiai és biológiai rendszerek előállítását és alkalmazását, amelyek nagysága egy atom vagy molekula méretével vethetők össze, valamint a kapott nanostruktúrák beépítését nagyobb rendszerekbe. Nagy valószínűséggel várható, hogy a nanotechnológia a huszonegyedik század elején nagy hatást fog gyakorolni a gazdasági és társadalmi életünkre, mint ahogyan a félvezetők technológiája, információtechnológia, vagy sejt- és molekuláris biológia. Az e mögött rejlő tudomány és technológia olyan területeken ígér áttöréseket, mint az anyagok előállítása, nanoelektronika, egészségügy, gyógyszeripar, energia, biotechnológia, információtechnika, és nemzeti védelem.
Az újszerű anyagok, folyamatok és jelenségek felfedezése nanoskálán, valamint a kutatáshoz szükséges új kísérleti és elméleti technikák fejlődése lehetőséget teremtenek újító nanorendszerek és nanoszerkezetű anyagok előállításásra.
Háttér
A Kaliforniai Tudományintézetben 1959. december 29-én, a Nobel-díjas Richard P. Feynmann beszédet tartott az Amerikai Fizikatársaság éves találkozóján, amely a huszadik század egyik klasszikus tudományos előadása lett (There's Plenty of Room at the Bottom címmel). Egy technológiai elképzelést mutatott be az extrém miniatürizálásról, jó pár évvel a 'chip' szó szótárba vétele előtt. Beszédében a dolgok kisebb skálán történő irányításának problémájáról tárgyalt. Extrapolálván az ismert fizikai törvényektől egy olyan technológiát képzelt el, amely a természet alapvető folyamatát követné, nanoobjektumok építését atomról atomra, molekuláról molekulára. Az 1980-as évek óta számos találmány és felfedezés a nanoobjektumok előállításában megerősítették ezt az előrevetítést.
Bár a nanotechnológia egy újkeletű szó, nem egy teljesen új terület. A természetnek sok tárgya és folyamata van, ami mikroskálától nanoskáláig működik. Ezen funkciók megértése elvezethet minket a nanoszerkezetek és nanoanyagok utánzásához, előállításához. Évmilliárdokkal ezelőtt a molekulák elkezdték önszerveződésüket olyan komplex szerkezetekbe, amelyek képesek életet fenntartani. A fotoszintézis felfogja a napenergiát a növényi élet fenntartásához. A növényekben molekulaegyüttesek vannak jelen, amelyekben találhatók a fénybegyűjtő molekulák, mint a klorofill, nanométertől mikrométerig terjedő skálán elhelyeződve a sejten belül. Ezek a struktúrák felfogják a fényenergiát, és átalakítják olyan kémiai energiává, amely vezérli a növényi sejtek biokémiai mechanizmusát.
(forrás: wikipedia.hu)
